A Pannonia Allstars Ska Orchestra három év alatt vált az ország egyik legfontosabb zenekarává. Az élőben és eddigi kiadványain (2003-as címnélküli demólemezén és 2005-ös All Night Long című koncertalbumán) is fergeteges társaság tagjai ráadásul színteret építettek, koncerteket, fesztiválokat szerveznek, válogatáslemez formájában szerkesztettek egy hazai ska térképet (Skaland 2005), és az utóbbi évek legfontosabb ska kiadójánál, a New York-i Megalithnál jelentették meg első stúdiólemezüket.

Az eredetileg 2005 őszére ígért első hivatalos PASO-stúdióalbum technikai csúszások miatt végül 2006 januárjától került forgalomba, de bőven megérte várni rá. A Budapest Ska Mood egy nagy és magabiztos igenlő felelet arra kérdésre, hogy szükség van-e itthon előállított ska zenére, sőt arra is pozitív választ ad a lemez, hogy mindez netán lehet-e még exportképes is. Jamaika és Magyarország, Kingston külső és Andrássy út, angol és magyar nyelv, oldskool, dubos, 2Tone-os, dzsesszes, soulos, balkáni és magyar hibrid ska keveredik rajta a legnagyobb természetességgel, a műfajon belül is abszolút világszínvonalon, 75 percen keresztül. Ugyan a 16 számos kiadvány utolsó négy felvétele kissé sután, mint bonus track jelenik meg a borítón, ennek igazából túl nagy jelentősége nincsen - örülünk, hogy végül egyáltalán felkerültek.

A korongot még a sokáig állandónak számító 9+1 fős tagság rögzítette, azóta viszont kivált Putnoki Nagy Zsolt szaxofonos és a +1 fő, azaz az állandó vendégénekes Jani is. A KRSA vezette zenekar érési, fejlődési folyamata, útkeresése egyre biztosabban az "első hullámos", tradicionális ska felé tendál - ezt tükrözi a Budapest Ska Mood album is -, ám szerencsére a lemez így is sokszínű és eredeti lett (és remekül szól - köszönhetően Erik Sumo és Pápai István hangmérnököknek). Mindössze négy dal ismétlődik az eddigi kiadványokról, a Hello Gagarin! pattogósabbá vált és egy toast betéttel bővült, az All Night Long szökkenős első rész után reggae-be vált, a Rudie's Got A Soul elronthatatlanul csodás, a John Holt-féle eredetiljében lassú Police In Helicopter pedig még a koncertlemezes verziónál is tempósabb lett. A nyitódal (Balkan Fever) címében szereplő szóösszetételével mindent elárul, a rocksteadys Where Can I Go?-ban az amerikai King Django a vendégszereplő, egy másik neves vendég, Dr. Ring-Ding pedig a Mek It A Date-ben raggázik, komótosabb tempóra. Az elragadó Waiting For Salvation dubos elemekkel bővíti a palettát, a Jani által uralt dalok (a komolyságában is vicces szövegű Sebaj, a rendőrökkel feleselő Policeman és az orgonás szocio-körképet nyújtó Lakótelep) pedig az angol befolyású ska felé mutatnak. Az egyenletesen magas színvonalból is kiemelkedik három szerzemény: a szépséges-melankolikus fúvósszólamú Tell Me Why..., a 2Tone-os hangulatú, bűnözősztorit kiforgató Ska-bah-duh és a mind közül legegyedibb, frappáns strófájú Ignorance ("erősen csukd le a szemed / rakj a szádra lakatot / jól hangszigeteld a füled / játszd el, hogy hulla vagy / játszd el, hogy senki vagy / így ne félj, nem lesz semmi baj"). Bár ez önmagában és a hazai kontextusban nyilván nem sokat jelent, de a Budapest Ska Mood a Jamaikából eredeztethető magyar lemezek közül az eddigi legjobb.

9/10

Dömötör Endre