Kezdjük a műelemzést a külcsínnel (már csak azért is, merthogy a fizikai megvalósulás miatt kellett ennyit várni az albumra). A megjelenés a leginkább hardcore lemezborítóiról ismert Totik Zoli keze munkáját dícséri. Igényes és szép, a sárgás szinezetű kép egy utat ábrázol, melynek egyik oldalán Jamaica, másik oldalán Budapest belvárosa látható. Aki ez alapján nem tudja vizualizálni, hogy az milyen, az nézze meg a PASO weblap alján (www.paso.hu), na olyan. A borító amúgy elég soványka lett, csak köszönet-listát illetve a tagok felsorolását tartalmazza. A korongon jókora Megalith logó terpeszkedik büszkén- ha minden igaz, ez a kiadó összes cd-jénél ilyen.

A cd-t lejátszónkba helyezve indulhat a pörgés. 16 szám feszegeti 74 percben a hanghordozó határait.
A Balkan Fever indítja a sort. Pörgős intró, eszembe juttatja a régebbi koncerteket, amik mindig ezzel a nótával kezdődtek, némileg még aránytalan hangzással. Itt persze már az elejétől tökéletesen szól minden, ahogy az a lemez egészére is igaz. Meglepetésként egy ismerős hang rögtön meg is adja az alaphangot (nem KRSA-ra gondolok, ő nem lenne meglepetés). Dr. Ring-Ding konferálja fel ugyanis a következő hetvenegynéhány percnyi szórakozást, aztán persze magyarul, zanzásítva is meghallgathatjuk az üzenetet: sokáig éljen a ska.
Második számként John Holt örökzöldjét, a Police in helicopter-t hallhatjuk, a már megszokott uptempo változatban. Sok meglepetést nem tartogat a dal, kb. olyan mint koncerteken. Dávid vokálja egy kicsit furcsán hangzik benne, a szóló viszont teljesen rendben van.
Track 3: Ignorance. A "Csipa" munkacímen megismert lassabb szám nagyon kellemes melódiákkal operál. A szöveg félig magyar, félig angol. Általában idegenkedek az ilyen megoldásoktól, de a PASO esetében elég jól működik, és így legalább külföldön is értik miről van szó, főleg, hogy pl ebben a számban a magyar és angol szöveg tartalmilag szinte teljesen megegyezik. Érdekes, (mindig) aktuális témát feszeget a dal, miszerint hajlamosak vagyunk inkább másfelé nézni, ha bajt látunk, mint cselekedni. Így egyszerűbb és biztonságosabb, csak így ugyebár nem változik semmi. A szöveghez nagyon passzol a melankólikus dallamvezetés, megmutatja, hogy a ska nem csak vidám, önfeledt bulizene lehet.
A következő Gagarinnak ez kb. a negyedik változata, és már legalább ötödik alkalommal jelenik meg lemezen (reméljük többször nem fog). Nem mintha nem lenne jó szám, csak már kívülről fújjuk. János erőteljes hangja vezeti fel a dalt, KRSA angol nyelvű toast-al próbál valami újdonságot nyomni a sokat megélt szerzeménybe (na jó, ismerjük be, azért az tényleg jól szól). Harmonika jellegű hangzás, és csordavokál búcsúztatja az űrhajóst, helló.
Elérkeztünk az első igazi külfőldi vendégszereplőhöz, aki nem más mint King Django, aki a Where can I go c. számot adja elő, a Lakótelep "riddimjére". Egyszerűen szép a dal, igazi King Django-s, rocksteady-s. Bármelyik rádióban és tévéműsorban elférne, így nyilván sokaknak ez már túl pop lesz- én szeretem. A szöveg is klassz, King Django "bolyongása" Budapesten. Aki tisztában van a művész magyarországi gyökereivel, az tudhatja, hogy ez "nem csak szöveg".
Újabb jól ismert sláger, All Night Long. Uptempo szerzemény, végig angol szöveggel. Minden a helyén van, a szám közepén szünet, (renitensebbek itt üvölthetnek, hogy "még nincs vége, ne tapsoljatok") aztán egy kis reggae, mert az is kell.
Minden rudeboynak lelke van, azaz Rudie's got a soul. A szöveg nem túl változatos, de talán itt nem is a sokatmondás a lényeg, hanem a zenében való elmerülés. Zeneileg pedig elég magas szinten van a nóta. Amúgy meg mindenki ismeri már a számot, nemde?
Greed. Új szám? Nem egészen, az alap nagymértékben hasonlatos a Jack Ruby jamet aláfestő (akkor még improvizált) zenéhez. Mondhatni abból formálódott a mostani alakjára. KRSA végre írt hozzá rendes dalszöveget is� a vokálok kísértetiesek, passzolnak a hangulathoz. Tartalmilag talán a World has gone mad-el rokonítható, nyugodtabb zenével kísért testvérszám.
Máris a nyolcadik számnál tartunk, Tell me why, (leánykori nevei: "Tútón", "Tut mir leid", "Dan és Kutya kedvence"). Szomorkás szerelmes szám, a második ska hullám zenei elemeivel. Tony Ass egy hamiskás "Ohh, tell me why?"-al indítja a dalt, János pedig szokásos rekedtes hangjával veszi ki részét a refrénből. Ebben a dalban található a lemez legjobb (egyetlen?) gitárszólója is, Lacibá jóvoltából. Több ilyen kéne�
Számomra a lemez csúcspontja a Ska-bah-dub. Uptempo, two-tone, őrült vokálok, jópofa, történet szerű szöveg. KRSA angolul vázolja a helyzetet a szám elején (Rudy kint van a sittrő'), majd János Rudy szerepébe bújva vázolja jövőbeli életcélját, miszerint beilleszkedik a minta polgárok közé. Lipi (!) eközben amolyan kedves, nyugodt börtöntisztként osztja neki a tanácsokat. Azért jó ez a szám, mert olyan lazaság árad belőle, amit direkt csinálni nem lehet, csak szívből jöhet. Csak úgy tudom elképzelni a tagokat a stúdióban, hogy fülig érő vigyorral, néha elröhögve magukat éneklik fel a refrént.
És akkor jöjjön a fekete leves, a Waiting for salvation. Igen monoton darab, minimális mennyiségű szöveggel. Jó lassú, dub hangzású darab. Sajnos általában a közepén megunom. Zeneileg jó megoldások vannak benne, de ez így nekem sok, túl sok. Feleekkora terjedelemben, vagy Roots Rockers koncerten simán jó, a lemez dalai közül kicsit kilóg.
Rudeboy Train. Régi ismerős, középtempós, two-tone hatásokban bővelkedő szerzemény. Ska körökben kötelező legalább egy számot úgy cakkumpakk a rudeboyoknak áldozni, hát ez történik itt KRSA és János közreműködésével. A szöveg kb 4 sor, de elég az ide, Jani erőteljes hangja itt is jó szolgálatot tesz, és hitelessé teszi a dalt.
Hivatalosan vége a lemeznek, legalábbis a borító szerint a következő négy szám már bonus track. Nézzük csak, mi is van még itt.
Mek it a date, feat. Dr. Ring Ding. A Perc Street Blues dallamára épült toastban a pufi német megmutatja mit tud. Hogy a szöveg pontosan miről szól, az nem világos, gyanítom, hogy inkább csak úgy önmagáért van, de nagyon korrekt. A dubos alapokat meg szeretjük (ha nem túl hosszúak).
A Sebaj egy újabb Jánosos szám (így valószínűleg élőben már ezt sem gyakran halljuk majd). Szomorkás, melankólikus dal, a szöveghez igazodva, ami szintén szomorkás, bár kicsit zavaros nekem. Nem így akartuk, de mit? Zoli vokálja kísérteties a dalban, első pillanatban azt hittem, hogy női vendégszereplő is van.
A lemez második száma rendőrös volt, az utolsó előtti is az, amolyan keret-félét adva az albumnak. A lemez egyik legjobb dala szerintem, tradícionális hangzás, ismét egy jópofa, ügyesen megfogalmazott, ugyanakkor tartalmas szöveg. A rendőri túlkapásokat fricskázó dalt rezes szólók díszítik, a szöveg itt is két nyelven íródott, de jó ez így.
Az album záró száma a Lakótelep, ami lemezen valahogy nem üt akkorát mint élőben (úgy számomra a koncert csúcsa szokott lenni). Jani hangja effektezve van, emiatt olyan mintha egy búra alól énekelne, hát érdekes. A szöveg egy lepukkant lakótelepet mutat be, némileg ugyan túlozva, bár lehet, hogy csak én nem tudom beleélni magam eléggé. Pingpong asztalok azért itt is vannak a házak mögött ;).

Összegzésképpen: világszínvonalú anyagot vehet kezébe az, aki kicsenget kétezer Forintot. A hangzás teljes mértékben megfelel az elvárásoknak, a zenészek vérprofik, a dalok ügyesen vannak összerakva. A PASO-nak tagadhatatlanul egyéni stílusa van, ez a lemezen is jól hallható. Az pedig már biztos, hogy honi szinten a ska-történet egy megkerülhetetlen lemezzel bővült.

Matthew