Nehéz mostanság úgy magyar zenekarokról dumálni bárkivel is, hogy ne kavarodjon valahogy elő a Pannonia Allstars Ska Orchestra neve. A zenélésen túl a műfaj tradicionális vonalának népszerűsítését is zászlajára tűző, rádióműsort üzemeltető és ska bulikat szervező csapat indulásáról a kalapmániás frontember KRSA-t és a dobos Lipit faggatom.

Lipi: Tavaly április környékén alakult a zenekar, azzal a céllal, hogy a tradicionális ska műfajt is képviselje itthon valaki. Volt akkoriban egy CsizmáSKAndúr nevű 2-tone ska zenekarom, és Laca, a jelenlegi gitárosunk kérdezte, tudok-e dobost? Én meg pont akkor kerestem embereket, hátha lesz valakinek kedve az autentikusabb ska zenéhez, így az elhatározást tett követte, és rövid időn belül, két-három hét alatt össze tudtuk zongorázni a csapatot az ország minden részéről. A kezdeti zörgések után úgy 3-4 hónap alatt kezdett kirajzolódni, hogy mit is akarunk pontosan csinálni. Már az elején elhatároztuk: orchestrát csinálunk, és azt is tudtuk, hogy ez egy olyan vállalkozás lesz, ahol több embert kell meghallgatnunk és eleinte egy képlékenyebb formációról lesz szó. Először ez egy próba jellegű dolog volt, kíváncsiak voltunk, fog-e működni, bár azért már előre elhatároztuk: ha törik, ha szakad, mi ezt megcsináljuk.

A zenészek jó pár zenekarból érkeztek. Nem adott ez okot súrlódásokra?
Lipi: Eleinte úgy dolgoztunk, hogy nekem is megvolt a CsizmáSKAndúr, KRSA-nak a Deadbeats, Lacáéknak a Kevés, a fúvósoknak a MeSKAlin, de én már fél lábbal kifelé igyekeztem onnan. Egyrészt én már akkor Budapesten laktam, nehezebb volt Tatabányára lejárni a próbákra, másrészt már más dolgot szerettem volna csinálni. Szerintem a többieknél is hasonló a helyzet. Kicsit úgy jött le, hogy mi egy bombazenekar vagyunk, amelyik szétrúgja a többit, és allstar zenekarként mintegy olvasztótégelybe rendezzük a dolgot, de végül azt hiszem, tisztán ki tudtunk kerülni ebből, mert elég jól sikerült lekommunikálni a sztorit. Mondjuk, ha akkor annyian ismertek volna bennünket, mint most, akkor nehezebb dolgunk lett volna, de ott a mag azért tudta nagyjából, hogy miről van szó.

Azt mondtad, az elején úgy is számoltatok, hogy képlékeny a formáció. Ennek tudhatóak be a tagcserék?
Lipi: A kezdeti magból először Peti, a trombitásunk szállt ki. Ő nagyon sok okot sorolt fel, de ezek közül a legfontosabb talán, hogy van egy komolyzenei karrierje, és választania kellett. Szakmailag sem stimmelt minden, ő inkább a dzsessz felé hajlott, mintsem az egyszerűbb ska elemek felé, így, bár nagyon szeretett velünk lenni, a távozás mellett döntött.
KRSA: Ezután egy rövid ideig volt egy másik srác, de ő nem vált be, nem vette elég komolyan. Azóta van egy új trombitásunk, aki nagyon érzi a ska-t, dallamvilágban is azt fújja, amit mi hallani szeretnénk, és emberileg is megtaláltuk vele a hangot. Amikor a billentyűs srác elment, egy ideig nem volt senki, aztán elsőre megtaláltuk Dávidot...
Lipi: ...aki a legjobb itthon. De tényleg, oltári nagy mákunk volt, meghallgatás-sorozatra gondoltunk, ő meg egyből vágta, pedig nagyon nehéz a billentyűs része, tudod, csak pumpál, rá kell érezni a reggae-feelingre.

Vera?
Lipi: Rengeteg ok volt nála is, de alapvetően nem találtuk meg a közös nevezőt, ő nem érezte, mi az, amit egy projektben meg lehet csinálni. Szakmailag nem szabad bántani, mert azért énekesi poszton még van mit javítani, de a végén egy kicsit már kezdett lemaradni...
KRSA: Igazából Magyarországon még nincs meg az, hogy lehetne válogatni a ska zenészek közül. Mi is most tanulunk bele, rengeteg külföldi zenekart hallunk, látunk élőben és egy csomó finomságra csak most, öt-hat év komoly rákoncentrálás után csodálkozunk rá, hogy "Tényleg, hát ez is benne van ebben a zenében?". Szerintünk ebben az időszakban, talán kicsit a Pannonia Allstars Ska Orchestra hatására is, jönni fog egy olyan generáció, amelyik már tud majd ska-t játszani, és lesz egy csomó jó, fiatal ska zenekar.

Ezek szerint az élményen túl is profitáltok a külföldi zenekarokkal közös koncertekből?
Lipi: Abszolút! Ott van például az afterbeat felütés, ami megvan a polkában is, de az nem ugyanaz... Van egy jellemző sajátossága, nagyon nehezen lehet elcsípni, de most már egyre többször érzem azt, hogy "na, ez most megvan percekig!". És akkor jó egy zenekar, ha ezt a pár perces időintervallumot ki tudja az egész produkciójára húzni. A külföldiek ezzel abszolút tisztában vannak, nálunk viszont még teljesen nincs kész, mert még variálunk, meg nehéz nem a kezemre ütni, hogy oda ne rakjak egyet, mert hátha jó... És az oda mégsem jó, mert nyilván ez is egy olyan szakma, aminek sajátosságai vannak.

Mennyire lehet külföld felé nyitni?
KRSA: Erre abszolút törekszünk. Gyakorlatilag még nem volt olyan magyar ska zenekar, aki a nemzetközi ska-életben jelen lett volna, vagy legalább tudnának róla. Szlovákiában van a Polemic, Csehországban a Chancers, akiket mondjuk majdnem mindenki ismer... Úgyhogy most mi is igyekszünk elvinni ezt a dolgot odáig, hogy legalább tudják, hogy itthon is van ska, igyekszünk Magyarországot felrakni a ska-térképre, jöjjenek el ide is ska zenekarok, mehessünk mi is.
Lipi: Ez egy nagy nyitás nekik is, Budapestre eljönni. Amikor idehoztuk a Ring-Ding-et, akkor volt az első megdöbbenés, hogy "Hoppá, Budapest ilyen jó?". És akkor már úgy ment ki a hírünk, hogy jól meg van szervezve, van közönség, nem kell beszarni, át lehet jönni a határon, nincs akkora gáz. Aztán rögtön volt lehetőségünk megszervezni a SKA38-as rendezvényt a Rotterdam Ska Jazz Foundation-nel, ami már nemzetközi elismerést is aratott és nagyon jó hírét vittük az országnak. Azt hozzá kell azért tenni, hogy a külföldi bandákat KRSA körbekíséri a városban, meg megmutatunk nekik pár dolgot, például, hogy mi van Józsefváros belsejében... De már lehet érezni, hogy felkészülnek, mit akarnak megnézni, egy cigánybulit a Fonóban, vagy egy sound systemet, vagy a Várat... És azt nyilatkozták, hogy nagyon jó volt, teljesen el voltak varázsolva és Prágával összevetve azt mondták, ugyanolyan, csak még jobb, mert nincs annyi amerikai és nincs annyira megfertőzve...

Vera pótlásán nem gondolkoztok?
Lipi: De, folyamatos meghallgatások vannak. Megbeszéltük, mik azok a kritériumok, amiknek meg kell felelni. Nyilván nem lehet mögöttünk. Nem arról van szó, hogy mennyire ismeri a gyökereket, bár az is fontos, de szeretnénk azt a fejlődési ritmust tartani, ahol vagyunk, és félünk attól, hogy esetleg kontra lesz, így már eleve egy könnyen felzárkózó személyiségről beszélünk. Az sem mellékes, hogy ezt hogyan énekli, hogy adja elő, mennyire érzi magáénak a színpadot, mennyire van tisztában azzal, hogy ez sokszor erősebb kötelék, mint egy család, komoly projektmunka, szabadidő nuku...

Demokratikus zenekar vagytok?   
KRSA: Próbálunk. Van egy levelezőlistánk, ahol minden problémát megvitatunk, naponta 150 mail érkezik, csak most már egy csomó mindenről kezdünk lecsúszni, addig beszéljük a dolgokat.
Lipi: Igen, feldobjuk és akkor szét van kapva, én úgy hívom ezt, hogy ska szakkör... Ugyanakkor a fontos döntéseket is megbeszéljük, de van olyan, aminek hirtelen kéne jönni, és mondjuk lemaradunk... Egyébként nincs semmi baj, ez így is egy gyorsabb zenekar az átlagnál, hiszen másfél év alatt kiraktuk gyorsan az indexet...
KRSA: Azért ahhoz, hogy tíz ember jól együtt tudjon maradni, ahhoz mindenképpen az kell, hogy mindenki a magáénak érezzen minden fontos döntést.
Lipi: Az mindenképpen mögötte van, hogy a zenekar magja azért nem most kezdte, undergroundban, és tudjuk, hogy eléggé fura lényekkel van dolgunk. Nem egyszerű hétköznapi emberek vagyunk, ezért olyan dolgokat is tolerálni kell néha, amik súlyosnak tűnnek.

A zenénél mindig kihangsúlyozzátok, hogy elég kötött a műfaj. A szövegnél is ilyen kicsi a játéktér?
KRSA: Vannak sablonok, klisék, a ska-nál is, a reggea-nél pedig pláne ott van a "szentháromság", aminek a körében mozognak a szövegek, de azért szerintem mi kilépünk ezekből. Nem is igazán a konkrét szövegvilág, hanem az attitűd az, ami hasonló ebben a világméretű szubkultúrában, az, hogy milyen a zenekarok hozzáállása a hétköznapi, létező világhoz, a hatalmi rendhez. Aztán van a vicces ska, amiben semmi komoly nincs, meg van olyan, aki véresen komolyan veszi magát, mi talán a kettő között vagyunk.
Lipi: A magyar szövegeket általában én írom, ugyan most már egyre kevesebbszer jutnak eszembe olyan szövegek, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, amikor még elég mérges voltam. Nem mintha most olyan elégedett lennék, ugyanazokat érzem, ugyanaz a véleményem, de nehezebben buknak már elő azok az indulatok. Biztos korral is jár... Meg is kaptam már, hogy "Mikor csinálsz már olyan szöveget, mint...?". De ugyanúgy az angol szövegeknél is, amiket a KRSA ír, figyelünk, hogy legyen ilyen is, olyan is, mindenki, aki meghallgatja, találja meg a számítását.

Számítottatok ennyi idő alatt ekkora ismertségre?
Lipi: Én igen. Azokat a kapcsolatokat, amiket '86 óta összehoztam, sikerült átmentenem, a KRSA-nak ugyanígy, úgyhogy éreztem, hogy azért ez gyorsabb lesz, mintha teljesen elölről kezdenénk...
KRSA: Azért ennél ritkábban terveztünk bevállalni külföldi zenekarokat, tehát a színtér építését tekintve meglepő inkább a dolog.
Lipi: Az is cél volt, hogy a reggae közönséggel megszerettessük a ska-t. Fogalmuk sem volt róla, hogy a ska volt előbb. Két dolgot kellett tenni: megmutatni a piros nyilat, hogy mi, honnan jön és egy táblát, hogy "Akkor, ha lehetne, táncoljatok!". Néha lejátszunk egy-két korai Bob Marley-t, amikor még ska-t, meg rocksteady-t tolnak és akkor megy a kamillázás... És ez jól esik.

Amikor megjelent a demo, nyárra már új lemezt ígértetek...
KRSA: A számok gyakorlatilag már készen vannak, de... Igazából a demot úgy akartuk megcsinálni, hogy felveszünk három számot, az egy kis bemutatkozás, és aztán ugyanazokkal a számokkal kiadunk egy albumot. Végül a demora 8 számot tettünk fel, és elég nagy lett a visszhangja, ezért azt gondoltuk, hogy a következő lépés legyen egy olyan lemez, ami nem csak hazai viszonylatban oké, hanem nemzetközi ska lemeznek is elfogadható. Tehát lehet, hogy nem fogunk az itthoni top hangzásokkal versenyezni, viszont nem is ide akarjuk behelyezni, hanem azt szeretnénk, hogy oda tudjuk tenni bármelyik jó külföldi ska lemez mellé. Igazából most a kiadókkal mennek a tárgyalások, ki ígér jobbat, hogy, mint, és az a cél, hogy akkor vegyük fel, amikor el tudjuk érni azt a minőséget, amit megcéloztunk.
Lipi: Az is célunk volt, hogy azok a számok, amiket az új lemezre szeretnénk felvenni, forrjanak ki. A művészeti része kész van, effektíve lezártuk a szerkezeteket, hogy hogyan és miként legyen egy-egy szám, innentől kezdve tudunk azon agyalni, hogy milyen módszerrel, milyen körülmények között vegyük fel. Azt még nem merném nyilatkozni, hogy karácsonyra kijön, de szeretnénk, ha idén sikerülne felvenni.
KRSA: Ez igazából még a kiadóktól is függ, külföldi cégekkel is felvettük a kapcsolatot, ha nem is kiadásilag, viszont mi is szeretnénk terjeszteni itthon ska lemezeket, gyakorlatilag ugyanennek a színtér-építésnek egy másik lépéseként. És ha ez működne befelé, akkor működhetne kifelé is, tehát akiket mi hozunk be ide, azok berakhatnának minket is a saját terjesztői hálózatukba. Ha egy ilyen megállapodást sikerül összehoznunk, akkor arra érdemes várnunk.

A Szigeten azért kristálytisztán bebizonyosodott, hogy az embereknek nem csak tetszett a műsorotok, de kívülről ismerik is a számokat... Ilyen sokn lemez fogyott?
Lipi: Tudjuk, hogy mi van itt, három év alatt összeomlott teljesen a magyar hanglemezipar. A Csizmi lemezből, amely zenekarnak az ismertségét körülbelül 20%-ra taksálom a PASO-hoz képest, elfogyott 1500, ebből pedig a harmadánál tartunk, maximum. Pedig, aki benne van és ismeri a ska-t, annak megvan mindenkinek... De ez egy világméretű probléma. Nyilván nekünk is hiányzik a kasszánkból, hiszen ezt a pénzt visszaforgatva, pólókból satöbbi, fenn tudná magát tartani a zenekar, de azért akkora problémát nem jelent egyelőre.
KRSA: A Zöld Pardonban csináltam egy felmérést, amikor játszottunk, mondtam, tegye fel a kezét, akinek megvan a lemezünk, erre gyakorlatilag mindenki jelentkezett. Megkérdeztem, "És tegye fel, akinek eredetiben van meg?" és az körülbelül a harmada volt.
Lipi: Ez egy jó mérés volt, de igazából nem lehet tudni, akár lehet tízszeres is a szorzó.

Mit tekintetek az elmúlt másfél év legnagyobb sikerének?
Lipi: Ami nekem nagyon bejött, az a SKA38-as hajó, a rotterdamiakkal. Itt volt az uniós delegáció, mert ők azért megnézik, mire adnak pénzt, és a küldöttség ott ugrált az első sorban, ami nagy siker szerintem. De ugyanolyan erős az is, amit a Kultiplexben sikerült létrehozni, a hely egy olyan bázissá nőtte ki magát, hogy ha szóba kerül a ska, az emberek már tudják, itt lehet keresni... Sikerült olyan közös nevezőre jutni úgy üzletileg, mint technikailag, és művészeti szempontból, amivel én eddigi pályafutásom során eddig sehol sem találkoztam még.
KRSA: Nekem pedig az, hogy nem gondoltam volna, a kedvenc zenekarainkat szép sorban el tudjuk hozni, és pláne, hogy tetszik nekik, amit csinálunk és azt mondják, jó úton haladunk. Annál nagyobb elismerés nincs, mint amikor az ember idolja azt mondja, "Na, ez ska zene volt!"

Réz György