|
Az elmúlt években a Pannonia Allstars Ska Orchestra maradéktalanul bebizonyította, hogy nevük egy cseppet sem túlzás.
A
kitűnő zenészekből álló csapat lehengerlő energiával nyomja a skás,
reggae-s, rock steadys ritmusokat, sőt mindezeket némi magyaros
felhanggal is kiegészítették. A napokban jelent meg remixlemezük,
decemberben pedig a második albumukkal rukkolnak elő.
A legutóbbi PASO-koncertet úgy ajánlottátok, hogy a nyár legnagyobb
slágereit gyűjtötték egy műsorba. Ez valamiféle összegzésként
értelmezhető?
KRSA: A rengeteg nyári koncert során kialakult egy erős program, ami
mindenhol működött. Ezekkel akartuk a nyár energiáját konzerválni, és
átcsempészni a fesztiválhangulatot az őszbe. A régóta játszott számokat
pedig megbolondítottuk, hogy a régi rajongóknak is kedveskedjünk néhány
viccel, hiszen ha ők nem volnának mellettünk a kezdetektől, mi sem
tartanánk itt. Összegeztük tehát mindazt, ami működött, de azért arra
figyelünk, hogy mindig legyen valami új a műsorban.
A napokban jött ki a RE:BSM című remixlemezetek. Ti, akik nagyon is
ragaszkodtok az élő zenéhez, miért tartottátok fontosnak, hogy ilyen
formában megjelenjenek a számaitok?
Lipi Brown: Kísérletképpen adtuk ki a lemezt, de ha működik, lesz
folytatása. Szeretnénk, hogy így olyan közönséghez is eljusson ez a
zene, akik egyébként nem hallgatnak hasonlót.
K: Végül 14 szám került a lemezre, köztük népzenével vegyített,
flipperre hangolt, d'n'b-s, dubos, triphopos feldolgozások, de ennél
jóval több dal készült el. Szinte válogatni sem tudtunk közülük,
annyira tetszett a végeredmény.
Valamikor a '90-es évek elején, a Madness-szel egy időre nálunk is
divatba jött a ska, aztán szinte nyomtalanul eltűnt, és tulajdonképpen
ti fedeztétek fel újra nekünk az utóbbi években.
LB: Anno a tatai Csizmás Kandúr zenekarral próbáltuk feléleszteni a
2Tone-os, ska-punkos hangzást. Miközben beleástam magam a műfajba,
megtudtam, hogy ez valójában jamaikai gyökerű zene, és sokkal több van
benne, mint a punkos lendület. Ekkor toppant be a Kevés nevű, győri
hardcore-formáció három tagja, akik a Bad Brains lemezeiről - minden
albumukat egy dubbal zárták - ismerték ezt a stílust. Az
együttműködéshez kerestünk még fúvósokat, énekeseket, és elhívtuk
KRSA-t raggázni. Már a második próbán saját számokat írtunk, és rögtön
világosan kirajzolódott, hogyan akarunk megszólalni. A tradicionális
hangzáshoz akartunk közelíteni, persze úgy, hogy a saját gondolatainkat
és a bennünket körülvevő zenei hatásokat is beépítettük, illetve a skás
elemek is komoly hangsúlyt kaptak, hisz az európai közönség szereti az
uptempós, frissebb, erősebb hangzást.
Mit értsünk tradicionális hangzás alatt?
L.B.: 1962-ben a skatellite-os fiúk az Alpha Boys Schoolban,
egy apácák vezette árvaházban klasszikus zenét tanultak, és lyukas
óráikban jammelni kezdtek. R'n'b-t, jazzt, amerikai zenei hatásokat
vegyítettek össze a calypsós, karibi ritmusokkal, és a sajátjukévá
formálták, például a reggae-re annyira jellemző afterbeatfelütéssel. Az
akkori stúdiótechnika nagyjából abból állt, hogy belógattak egy
mikrofont középre, aztán csak játszottak, ami belefért, és mindent
rögzítettek egy az egyben.
K: Az Európában népszerűvé vált 2Tone-os hangzás alapja a rockos,
2/4-es központú dobolás, míg az eredeti sokkal lazább, gördülékenyebb,
shuffelesebb, a lüktetése közel áll a reggae-hez. Tulajdonképpen az
Amerikába vándorolt jamaikaiak vitték magukkal a muzsikájukat, és ott
kábé hasonló, a társadalom perifériáján élő fiatalok - például modokkal
- együtt lógtak, együtt buliztak, akik kisebb-nagyobb változtatásokkal
magukévá tették ezt a zenét.
A PASO-ra is jellemző, hogy együtt lógtok, buliztok, zenéltek, igaz? De hogyan lehet tíz embert így összetartani?
L.B.: A demokrácia nálunk működőképes, próbálunk mindent úgy csinálni,
hogy lehetőleg mindenkinek megfeleljen, de vannak kérdések, amiket nem
lehet szavazásra bocsátani. Ezeket előre lefixáltuk, egyébként meg van
levelezőlistánk, ahol kiéljük a ragadozó hajlamainkat, így a próbára
már nem visszük magunkkal a feszültséget. Az első turné előtt
megegyeztünk, hogy mindenkinek lehet egy hisztériája, de ha azt
letudta, akkor nincs több dobása. Ennek köszönhetően eddig még senkinek
nem volt egy sem, mert valószínűleg attól fél mindenki, hogy ha tényleg
lesz valami, addigra már ellövi a lehetőségét. Szerencsére nagyon
egységes a banda, pedig akadnak igen eltérő személyiségek.
Jóban-rosszban együtt mozgunk, ugyanúgy a színpadon, mint az életben,
mert nagyon erős baráti szálak is vannak a kapcsolatunkban. Egy kis
odafigyeléssel fenn lehet tartani az egyensúlyt.
K: Nagy káosz van, amiből csak nagy türelemmel lehet kijönni, de
legalább mindenki a magénak érzi a zenekart, és ez a legfontosabb.
Ráadásul mostanában egy újabb taggal is bővültetek...
LB: Barna Gyurit véglegesítettük a csapatban a hegedűjével, aki magyar népzenei hatásokkal színesíti a zenét. Először a Roots Rockershez
csatlakozott, de belejátszotta magát egy csomó számunkba, amikről aztán
úgy éreztük, vétek lenne kihagyni a PASO műsorából. A közönség
egyenesen imádja ezeket, így mostanában úgy aposztrofáljuk a stílust,
hogy "tradicionális ska magyar ködmönben". Ezzel a pikáns és egzotikus
hangzással még a világzenei közeget is meg tudjuk célozni. Itthon pedig
nyilván azért szeretik, mert beleillik a mindennapi, ismert kultúrába.
Az utóbbi koncertjeiteken már hallhattuk, hogy a népzenével komolyabban is kacérkodtok.
K: Jövőre készülünk egy konceptalbummal, aminek a témája a magyar
népzene. Kiválasztunk olyan dalokat, ami működnek ska- vagy
reggae-lüktetéssel, és ez, bármily furcsán hangzik, nem is olyan nehéz,
mert a két dolog eléggé közel áll egymáshoz. Egy Victor Rice nevű,
Bartók-fanatikus New York-i producer - a NY Ska Jazz Ensemble
basszerosa - segédkezik a lemeznél. Izgalmas, hogy az autentikus
népzene - a hegedű és más hagyományos hangszerek - hogyan hat arra a
zenei környezetre, amit a zenekar és producer teremt.
LB: Az új lemez címadó számában, A Tenkes kapitányában egyébként már
hallható mindez. Általában azt hiszik, hogy a film zenéjét dolgoztuk
fel, ami nem igaz, de így is mindig átütő sikert arat.
Mit hallhatunk még majd az új lemezen?
K: Jó néhány ismerős dal lesz, például a maxin szereplő Joseph és Babylon Focus, aztán a Harcsa Veronika és Kiss Erzsi közreműködésével
rögzített Summertime, a dancehallos System Connection, de került rá
elborult dub és a korai reggae-re hajazó nóta is. Nyilván többségében
skazene fog szólni, de szeretnénk megadni a műfaj teljes spektrumát,
egyrészt mert a zenekarnak igen tág az érdeklődési köre, másrészt, hogy
aki ilyesmit hallgat, ismerje meg a stílus sokféleségét.
Az első lemez Amerikában jött ki, a másodikkal is maradtok a Megalithnál?
K: Személyes ismeretség révén a világ egyik legjelentősebb skakiadója
adott ki minket. Szakmai berkekben ez nagy elismerés, és a nemzetközi
porondon is előnyükre vált, de itthon mégis olyan, mintha kiadó nélkül
lennénk, hiszen itt mindent nekünk magunknak kell intéznünk. Mégsem
bánjuk, mert így megőrizhettük a függetlenség érzetét, és az eredeti
szellemiséget.
Mi az, amitől számotokra működik a PASO?
K: Attól a megmagyarázhatatlan közösségi élménytől, ami összetart minket.
LB: Emellett attól, hogy gyorsan és gördülékenyen meg lehet valósítani
minden zenei ötletünket. Ezt hívják úgy, egy húron pendülünk. Egységes
álláspontunk van arról, hogyan akarunk megszólalni, és pontosan le
tudjuk hozni azt, ami megszületik a fejekben, és egységes lényként
tudunk működni. Valójában ez az együttes fogalma, amit nagyon nehéz
megvalósítani, de nekünk úgy érzem, sikerül valamiféle kollektív
tudatot működtetni.
És a rendkívül elegáns fehér öltönyödnek mi a története?
K: Mindenképpen szerettük volna külsőségekben is megjeleníteni a
skastílust. A '60-as években a jamaikai rajongók a western- és
gengszterfilmeket másolva mindenféle fura öltönyökben jártak a
dancehallokba. Először a kalapot szereztem meg, de nem nyughattam, míg
nem találtam hozzá ruhát is. Rögtön vettem belőle három garnitúrát.
LB: A kalap szent és sérthetetlen, a dobozára rá van írva: törékeny.
Szörnyi Kriszta (Exit)
|